Mivel én -- e bejegyzés megírásának pillanatában -- éppen a szavazás 3. helyén állok, megszólítva érzem magam Attila "több komolyságot" kiáltványa által. Azt hiszem Attila eklatáns példáját adta annak, amit a Marketingstratégia - 1. rész bejegyzésemben írtam: a marketing üzenetünk nem szólhat mindenkinek. Lesz olyan ember, aki más háttérrel, más ideológiai motivációkkal és más világnézettel tekint a munkánkra. Lesz, aki szeretni fog, és lesz aki utálni fogja a képünket. Lesz aki a humort (természetesen a neki nem tetsző humort) összekeveri az idiotizmussal, a komolyságot pedig a merevséggel. A komolyságot magát továbbá könnyen össze lehet keverni a komolyság általunk ideálisnak tartott külsőségeivel. De míg az előbbi azt jelenti, hogy elszánt vagyok egy cél érdekében, az utóbbi csak ennek a megjelenési formája. Egy mém, vagyis egy társadalmi "gén", egy tanult, öröklött viselkedési forma. Sokan sokféleképpen gondolkodunk a komolyságról, és sokféleképpen képzeljük el, hogy milyen is egy "komoly ember". Vannak emberek, akiknek az értékrendje szerint komolytalanok a videóim, míg mások számára az ilyesfajta kifejezési forma egyáltalán nem zárja ki a komolyságot, mert a komolyságot a mögöttes szándékban látják. A szavazáskor éppen ezért nem szavaz mindenki egy emberre.
Abban nyilván mindenki egyet ért, hogy aki itt van, videót küldött be a programba, és utána figyeli továbbra is a történéseket, valamint valódi erőfeszítéseket tesz a győzelme érdekében, az igenis komolyan gondolja. Sőt, nyilván abban is egyet értünk, hogy itt senki sem fingó és böfögő versenyre készül, és vélhetőleg a villában sem erről fog szólni a műsor. A legtöbben, akik rám szavaztak tudják: nem azért vagyok jó választás, mert mekkorákat lehet majd nevetni a bohóckodásaimon, hanem azért, mert nagyon is tanulságos lehet, hogy egy bölcsészgondolkodású ember milyen ötletekkel áll elő, ha egy tőle félig idegen dologban, egy vállalkozásban kell megoldásokat keresnie. És ha bejutok, ebben nem is fognak csalódni azok, akik rám szavaztak. Pedig biztos lesz olyan, hogy vért fogok izzadni egy ötletért (valószínűleg elég sokszor). Sőt, messzebb megyek: amikor éppen nem előadást hallgatunk, gondolom ebből semmi sem fog látszani, mert meredünk majd a gép előtt, és kattintgatunk, meg sorozzuk a billentyűzetet.
A mi szempontunkból kifejezetten érdekes azonban Attila videójának retorikája. Tekintsük úgy a videót, mint egy taktikai marketingfogást (már csak azért is, mert valóban az is), hogy tanulhassunk belőle. Attilának, mivel hisz a kemény munka kizárólagosságában, és csak bizonyos dolgokat ismer el kemény munkaként, vélhetően nem tetszik, hogy mások "pusztán" jópofizással is "érdemtelenül nyertek maguknak szavazatokat, ezért úgy döntött: diszkreditálja a humort és a jópofizást, idiotizmusnak tüntetve fel azt. Ezzel mintegy elősegíti, hogy mások is lássák az ő igazságát. Eközben pedig a jól ismert és többnyire kiválóan működő FUD (fear, uncertainty, doubt -- azaz félelem, bizonytalanság, kétely) technikát veti be, amikor felveti annak a lehetőségét, hogy néhány ember (nyilván valaki az érdemtelen "kreatív" elsők közül) akár az egész projektet is tönkre teheti, ha bekerül.
A "nagy az isten állatkertje" megfogalmazást pedig felfoghatjuk úgy is, hogy ezzel -- bár eltávolíthat magától néhány szavazót -- erősíti azokat, akik hajlanak vele egyetérteni, csak nem mertek ennek hangot adni a fórumon. Márpedig ehhez kemény hangot kell megütnie, hogy "áttörje" a "méltatlan méltatások" falát. Ráadásul mindezt úgy vezette be, hogy mindenki tudja: itt valami nagyon kemény dolog fog elhangzani, amikor azt mondta: most elvágom magam alatt a fát.
Természetesen Attila szándékai szinte bizonyosan nem ezek voltak, és ez az okfejtés -- a félreértések elkerülése végett -- nem is az ő szándékairól szól, hanem a videója retorikájának taktikai működésmódjáról. Ez pusztán annyit tesz, hogy a felhívás meggyőzőereje a fent taglalt technikákon alapszik. Attila szándékai felől amúgy nincsenek kétségeim:
Abban nyilván mindenki egyet ért, hogy aki itt van, videót küldött be a programba, és utána figyeli továbbra is a történéseket, valamint valódi erőfeszítéseket tesz a győzelme érdekében, az igenis komolyan gondolja. Sőt, nyilván abban is egyet értünk, hogy itt senki sem fingó és böfögő versenyre készül, és vélhetőleg a villában sem erről fog szólni a műsor. A legtöbben, akik rám szavaztak tudják: nem azért vagyok jó választás, mert mekkorákat lehet majd nevetni a bohóckodásaimon, hanem azért, mert nagyon is tanulságos lehet, hogy egy bölcsészgondolkodású ember milyen ötletekkel áll elő, ha egy tőle félig idegen dologban, egy vállalkozásban kell megoldásokat keresnie. És ha bejutok, ebben nem is fognak csalódni azok, akik rám szavaztak. Pedig biztos lesz olyan, hogy vért fogok izzadni egy ötletért (valószínűleg elég sokszor). Sőt, messzebb megyek: amikor éppen nem előadást hallgatunk, gondolom ebből semmi sem fog látszani, mert meredünk majd a gép előtt, és kattintgatunk, meg sorozzuk a billentyűzetet.
A mi szempontunkból kifejezetten érdekes azonban Attila videójának retorikája. Tekintsük úgy a videót, mint egy taktikai marketingfogást (már csak azért is, mert valóban az is), hogy tanulhassunk belőle. Attilának, mivel hisz a kemény munka kizárólagosságában, és csak bizonyos dolgokat ismer el kemény munkaként, vélhetően nem tetszik, hogy mások "pusztán" jópofizással is "érdemtelenül nyertek maguknak szavazatokat, ezért úgy döntött: diszkreditálja a humort és a jópofizást, idiotizmusnak tüntetve fel azt. Ezzel mintegy elősegíti, hogy mások is lássák az ő igazságát. Eközben pedig a jól ismert és többnyire kiválóan működő FUD (fear, uncertainty, doubt -- azaz félelem, bizonytalanság, kétely) technikát veti be, amikor felveti annak a lehetőségét, hogy néhány ember (nyilván valaki az érdemtelen "kreatív" elsők közül) akár az egész projektet is tönkre teheti, ha bekerül.
A "nagy az isten állatkertje" megfogalmazást pedig felfoghatjuk úgy is, hogy ezzel -- bár eltávolíthat magától néhány szavazót -- erősíti azokat, akik hajlanak vele egyetérteni, csak nem mertek ennek hangot adni a fórumon. Márpedig ehhez kemény hangot kell megütnie, hogy "áttörje" a "méltatlan méltatások" falát. Ráadásul mindezt úgy vezette be, hogy mindenki tudja: itt valami nagyon kemény dolog fog elhangzani, amikor azt mondta: most elvágom magam alatt a fát.
Természetesen Attila szándékai szinte bizonyosan nem ezek voltak, és ez az okfejtés -- a félreértések elkerülése végett -- nem is az ő szándékairól szól, hanem a videója retorikájának taktikai működésmódjáról. Ez pusztán annyit tesz, hogy a felhívás meggyőzőereje a fent taglalt technikákon alapszik. Attila szándékai felől amúgy nincsenek kétségeim:
- Ő akar elsőként bekerülni a villába (mint mi mindannyian)
- A legtöbb értéket akarja előállítani mind maga, mind a néző számára, és hisz abban, hogy erre ő a legalkalmasabb jelölt (mint mi mindannyian).
Laci, a Vállalkozó Bölcsész