Az első és a második részben megtudtad, hogyan különböztettem meg magam a többi versenyzőtől, valamint mi volt az átfogó marketingstratégiai elgondolás az eddigi akcióim mögött. (Ezekből néhányat, ami a színfalak mögött zajlott később fogok leleplezni). A cikksorozat jelen részében a videók mögötti stratégiai elgondolásról olvashatsz. Mert bármilyen hihetetlennek tűnik, volt mögöttük ilyen. A cikk egy picit hosszabb a megszokottnál, remélem nem bánod! (Eredetileg két részletben akartam őket kiírni, de annyira szerves egységet alkot, hogy jobbnak láttam inkább együtt.)

A bemutatkozófilmnél a fő szempont az volt, hogy hogy a videón legyen értelmes szöveg, ami hiteles és meggyőző azok számára, akik látják. Ez nem volt nehéz, hiszen meggyőződésem: tényleg más valakit nézni, aki már sikeresen vállalkozik, és megint más olyasvalakit látni bizniszt építeni, akinek ez eddig még nem jött össze. De mivel én akartam lenni az első, aki "vicces" videót készít, szükség volt arra is, hogy humoros legyen. Ezért lett a videó eleje és vége vicces. Higgyétek el, nem volt egyszerű ezt besűríteni három percbe (mert én az elejétől fogva komolyan vettem a három perces szabályt). Az eleje tehát vicces lett, hogy rögtön lejöjjön, ez humoros videó. A közepe komoly, hogy racionálisan is legyen meggyőző és látszódjon: ilyen is tudok lenni. A vége pedig megint humoros, hogy kellemes érzéssel, mosolyogva hagyja mindenki abba a bemutatkozófilmemet. Ezért cserébe a minőséget és a profizmus érzését kellett feláldoznom, viszont így jobban átjött a szenvedély.

A promóvideók viszont már a külső kampány részeként is készültek. Azon kívül, hogy amolyan gyermekkori kedvenc, a Star Wars jó keresőszó is, úgyhogy jó ötletnek tűnt, hogy a második vállalkozó bölcsész promóvideó Star Wars-os témára épüljön. Az új trilógia bevezető szlogenje teljesen illeszkedett a marketingstratégiámhoz, és a film elég ismert ahhoz, hogy az áthallást mindenki értse. Akkor úgy reméltem, ez segítheti majd a "bulvárhiszti" stratégiát. Ám így utólag elvesztegetett esélynek gondolom, mert -- míg a videó mosolyt csalhat a Milliomos Születik iránt érdeklődők arcára -- ahhoz nagyon kevés, hogy teljesen kívülállókat szavazásra buzdítson. Ha lett volna, aki akkor lehűt, valószínűleg ma más lenne a Star Wars videó.

A harmadik ilyen videó alapötlete Soós Viki nevéhez fűződik (köszi!), és még ez is a bulvárstratégia része. Éppen ezért hasonlít valami akciófilm előzetesére -- egyesek a Rambot említették. Nagyjából a harmadik videó megjelenése környékén már érződött, hogy a videók korszaka leáldozóban. Gomba mód szaporodtak a fórumon, és alig-alig lehetett már velük lépést tartani.

Éppen ezért, a negyedik videó több szempontból is komoly nehézséget jelentett. Ám mivel a kisebb nyilvánosság megszerzésére indított terveim kudarcba fulladni látszódtak, mégis szükség volt rá, hogy ügyesebben szólítsam meg a Milliomos Születik közönségét. Különös tekintettel azokra, akik még bizonytalanok, vagy akiknek a jelöltje már vélhetőleg nem fog bejutni, és talán meggyőzhetőek lennének egy átszavazásról. Ezt a videót mindenképpen érdemes megnézni, mert talán ennek a háttere a legtanulságosabb az összes közül, és rávilágíthat arra is, hogy egy kis józan paraszti ész empátiával vegyítve mire képes.

Előre bocsátanám, hogy az egyszerűsége ellenére ebben a videóban rendkívül sok munka van. Az alapötlet akkor fogant meg a fejemben, amikor elkezdtek elhúzni azok, akiknek levlistájuk van (bár akkor én még naiv módon pár százas listákkal számoltam), és felmerült, hogy én ezt maximum a nézők szavazataival ellensúlyozhatom. Ebben bizakodhattam, hiszen a viddler nem csak azt számolja, hogy a weboldalon mennyien néztek meg egy klippet, hanem azt is, hogy beágyazva mennyien látták. Márpedig a MiSzüre feltett klippeket 10 ezres nagyságrendben nézték meg a MiSzü oldaláról. A mérhetőség fontos plusz, így nem véletlenül helyeztem át a videóimat a viddlerre.

De nézzük mit is akartam vele elérni, mi okozta a problémát, és miért tartott tisztán másfél napig csak a videóval történő konkrét munka (plusz az ötletelés, ami kb. 2,5-3,5 napig tartott). Az alábbiakban leírom tehát azokat a célokat, amiket a videóval el kívántam érni (Mögötte dőlt betűvel pedig azt, hogy milyen eszközöket használtam az elérésükhöz):

1. Rá akartam világítani, hogy itt jó néhány versenyzőnek komoly előnye van velem szemben. Ez körül-belül olyan különbségeket eredményez, mintha én futnék a versenyben teljes erőmből, míg a versenytársaim közben beülnének egy autóba. Márpedig úgy elég nehéz nyerni, ha mindemellett még a közönség is az autósnak drukkol. --> Ezt egyszerűen a levlisták bevezetésével oldottam meg. Semleges, objektív, valamint Csaba és Zsuzsa példájából jól látható, hogy komoly előnyt jelent. Én ugyanis másfél hete "melós Bölcsész" vagyok (csak hogy magamnak is adjak egy fricskát), hogy ez összejöjjön, pedig elég sok kudarcélményem volt e kapcsán.
   
2. Vigyázni akartam arra, hogy senkire nézve ne legyek bántó, miközben ezt teszem. Hogy még véletlenül se mondjak olyasmit, ami a néző szemében visszatetszést kelthet, mert ez nem az a kampány, amiben lehetőség van a korrekcióra. Nem akartam azt a hibát elkövetni, hogy "úgy könnyű"-zni kezdek, mert én is és a nézők is tudják, a már kész vállalkozások és levelezőlisták mögött is idő és nagyon kemény munka van, de azért érezzék, hogy ez nem igazán fair. --> Ezért rengeteg szövegváltozatom volt, mire egy ilyen szempontból semleges videó összejött. Ez sok időt vett igénybe, de bizonyos szemszögből könnyű volt, mert amikor megvolt egy videóváltozat, csak fel kellett tennem magamnak ezt a kérdést: "Ha én lennék a néző, ezt korrektnek tartanám?" Ameddig nem tudtam rá azt mondani, hogy igen, addig tudtam, hogy nem jó a videó. A másik eszköz, ami segített ennek elérésében, az a humor: a nyilvánvaló képi túlzás Dávid és Góliát megjelentetésében, a kezdeti figyelmeztetés, valamint a klip végén a szöveg, hogy itt senki sem sérült. Tulajdonképpen annyira túlbiztosítottam magam ez ügyben, hogy ha valakinek ez sértő lett volna, az úgy vélem rá ütött volna vissza.
   
3. Szimpátiát akartam kelteni az irányomba az első helyezettel szemben. Azt hiszem -- a félelmet leszámítva -- nincs jobb mozgósító erő egy pozitív példánál. Valakinél, aki megmutatja: ha törtetsz és akarsz, tényleg sikerülhet. Márpedig mi szolgálhatna jobb példát erre mint az, hogy én a hátrányom ellenére a második helyre kerültem. --> Ennek alapját a Dávid és Góliát metafora szolgáltatta.
   
4. El kellett ültetni a gondolatot a fejekben, hogy a nézők átszavazhatnak, és ha a végén már látszik, hogy kik az esélyesek, egy két pólusú választást adni, amiben az egyik -- mégpedig a szimpatikusabb -- választás én vagyok. --> Ezt a szövegben egy kérdéssel próbáltam elérni. Nem véletlen, hogy a feltett kérdésben összesen két választási lehetőség van.
   
5. Akartam, hogy érzelmileg hasson. Legyen megható. --> Nagy zenerajongó vagyok. Azt ugyan elég sokszor nem tudom, hogy mit hallgatok, de kielégíthetetlen étvágyam van a zenére. Emlékeztem erre a számra, amiről nekem már akkor is hősi képsorok jutottak eszembe: egy letűnt civilizáció végnapjai; egy (ember)áldozat, amelyet a vég elkerüléséért hoznak, de amely -- a jövendölés szerint -- pont a vég kezdetét jelentik. Nézzétek meg a videót még egyszer. A zene drámai fordulópontja előtt teszem fel a nagy kérdést, azután pedig ütemre változnak a képek, ez egyfajta dinamizmust kölcsönöz az egésznek. A "Kis embereknek is lehetnek nagy álmaik" felirat akkor robban be, amikor a drámai zene a csúcspontjához ér. Azt pedig -- még szintén a csúcspont alatt -- a "Vajon sikerülhet" kérdés követi, ami egy újság címoldalán forog be, hiszen valóban hírértékű lenne, ha én jutnék be. Tizedmásodpercekkel szórakoztam, hogy tökéletes legyen. A konvertáláskor ugyan vesztett valamit a tökéletességéből (a technikai hátterét ennek nem tudom), de még így is a zenéhez igazítva közel jó pillanatban jelennek meg a képek és a feliratok.
   

Ha érdekesnek vagy tanulságosnak találtad a bejegyzést akkor katt ide, és a "regisztráció" után szavazz rám! Köszönöm. És a Bölcsészt a Villába Mozgalom választ ad arra, hogy miért (Vigyázat! A vicc harap!).