A cikk előző részében szó volt arról, hogy hogyan próbáltam magam megkülönböztetni a többi versenyzőtől azzal, hogy a (Vállalkozó) Bölcsészként pozicionáltam magam, és megpróbáltam ezt a két szót megszerezni és hozzám csatolni az érdeklődők fejében. A dolog sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta van "OnlineNinjánk", "Favágónk" stb. is.
Emlékeztetőül, én arra számítottam, hogy nálam mindenképpen előrébb tartó vállalkozók fognak ide jelentkezni (ez javarészt be is jött). Tudtam, hogy nagyobb levelező listákkal, ismeretségi körökkel, és adatbázisokkal kell majd megküzdenem, míg nekem semmim sincs, ezért azt az egyetlen stratégiát választottam, amiről úgy gondoltam eséllyel veszi fel a versenyt ebben a helyzetben. Ez pedig az, hogy minél nagyobb "bulvárhisztit" generálni a "Vállalkozó Bölcsész" körül. Kicsit ambiciózus volt a terv, elismerem, mert egy ilyen felépítéséhez -- az általam jelenleg ismert eszközökkel -- azért kell minimum 1-2 hónap (és persze a siker úgy sem garantált), de a nyereség is elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen belevágni. A cél tehát kettős volt: egyrészt, hogy lerohanásos módszerrel megnyerjek magamnak minél több embert a program iránt jelenleg érdeklődők köréből, másrészt pedig, hogy kívülről minél nagyobb tömeget tudjak bevonzani. Akár olyanokat is, akiket ez az egész tulajdonképpen nem érdekel, de szavaznak a vállalkozó bölcsészre, mert "jófej". Attilát -- mivel nem volt tisztában az egyes lépéseim stratégiai hátterével -- vélhetőleg pont ez ijesztette meg.
A kettős cél első feléhez tudtam, hogy nem maradhatok tétlen, nekem kell lenni az elsőnek, aki videót rak fel, és utána megtartani ezt az arculatot. Igen ám, de Zeller Gábor kolléga pillanatok alatt elhappolta az orrom elől ennek a lehetőségét. Életemben nem csináltam még videót, és egy normális állványos videót akartam kölcsönkérni, hogy pénteken felvegyem az anyagot, és megvágjam valamilyen vágóprogrammal (amit még szintén nem használtam soha). Amikor azonban gyors egymás után elkezdek megjelenni a videók a program honlapján, egy pillanatra pánikba estem. Ok, nem én lettem az első, aki videót rak fel, de még mindig lehetek az első, aki vicces videót rak fel.
Utána még gyorsabban lépnem kellett, hogy átvegyem a kezdeményezést Gábortól és Lacitól, akit addigra többen is megdicsértek a kezdeményezőkészségükért. Megcsináltam gyorsan a második promó videómat, amivel én lettem az első, aki több videót is készített. És létrehoztam a Vállalkozó Bölcsész blogot (életem első blogját, vagyis ezt a blogot), hogy szintén én legyek az első, aki felületet hoz létre arra, hogy a szavazóival kommunikáljon, illetve értéket teremtsen a program iránt érdeklődők számára. Ráadásul ezt a marketingkampányom részeként hosszútávon is hasznosítani tudom, itt ugyanis mindenki ilyen elemzéseket olvashat majd a villában tanultakról is!. Ezek a lépések is sikeresek voltak. Azóta már példámat követve sokan indítottak blogot. Kicsit talán már sok is a videó, meg a blog, már követni sem tudom. Elindult a Bölcsészt a Villába Mozgalom is és halad az ügy (bár most látszólag megtorpant -- hiába, egyszerre nem tudok mindent csinálni). Ennek nyomán már Nőket a Villába Mozgalom is született. Mi tagadás, jó érzés.
Meggyőződésem, hogy Zeller Gábor kolléga nem aknázta ki a lehetőséget, amit azzal kapott, hogy ő volt az első. Pedig a link beküldése után a hozzászólók adták alá a lovat, hogy milyen bátor, ügyes, és kezdeményező. Nem ült rá, és nem ütötte a vasat, ameddig kellett volna, hanem hagyta leülni a dolgot. Nem az volt tehát a gond, hogy az érdeklődők nem voltak kíváncsiak a "melós Zellerre". Egyszerűen nem tőkésítette, amit lehetett volna tőkésíteni. Ha én lettem volna az első, nyomtam volna a fejekbe, hogy "én vagyok a vállalkozó, aki első mindenben". Újabb dolgokat kezdeményezhetett volna, és kiépíthetett volna egy arculatot. Az újító arculatát, aki mindig először lép. Óriási baklövés volt a részéről, hogy ezt a szerepet átengedte nekem.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést akkor katt ide, és a "regisztráció" után szavazz rám! Köszönöm. És a Bölcsészt a Villába Mozgalom választ ad arra, hogy miért (Vigyázat! A vicc harap!).
Emlékeztetőül, én arra számítottam, hogy nálam mindenképpen előrébb tartó vállalkozók fognak ide jelentkezni (ez javarészt be is jött). Tudtam, hogy nagyobb levelező listákkal, ismeretségi körökkel, és adatbázisokkal kell majd megküzdenem, míg nekem semmim sincs, ezért azt az egyetlen stratégiát választottam, amiről úgy gondoltam eséllyel veszi fel a versenyt ebben a helyzetben. Ez pedig az, hogy minél nagyobb "bulvárhisztit" generálni a "Vállalkozó Bölcsész" körül. Kicsit ambiciózus volt a terv, elismerem, mert egy ilyen felépítéséhez -- az általam jelenleg ismert eszközökkel -- azért kell minimum 1-2 hónap (és persze a siker úgy sem garantált), de a nyereség is elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen belevágni. A cél tehát kettős volt: egyrészt, hogy lerohanásos módszerrel megnyerjek magamnak minél több embert a program iránt jelenleg érdeklődők köréből, másrészt pedig, hogy kívülről minél nagyobb tömeget tudjak bevonzani. Akár olyanokat is, akiket ez az egész tulajdonképpen nem érdekel, de szavaznak a vállalkozó bölcsészre, mert "jófej". Attilát -- mivel nem volt tisztában az egyes lépéseim stratégiai hátterével -- vélhetőleg pont ez ijesztette meg.
A kettős cél első feléhez tudtam, hogy nem maradhatok tétlen, nekem kell lenni az elsőnek, aki videót rak fel, és utána megtartani ezt az arculatot. Igen ám, de Zeller Gábor kolléga pillanatok alatt elhappolta az orrom elől ennek a lehetőségét. Életemben nem csináltam még videót, és egy normális állványos videót akartam kölcsönkérni, hogy pénteken felvegyem az anyagot, és megvágjam valamilyen vágóprogrammal (amit még szintén nem használtam soha). Amikor azonban gyors egymás után elkezdek megjelenni a videók a program honlapján, egy pillanatra pánikba estem. Ok, nem én lettem az első, aki videót rak fel, de még mindig lehetek az első, aki vicces videót rak fel.
Utána még gyorsabban lépnem kellett, hogy átvegyem a kezdeményezést Gábortól és Lacitól, akit addigra többen is megdicsértek a kezdeményezőkészségükért. Megcsináltam gyorsan a második promó videómat, amivel én lettem az első, aki több videót is készített. És létrehoztam a Vállalkozó Bölcsész blogot (életem első blogját, vagyis ezt a blogot), hogy szintén én legyek az első, aki felületet hoz létre arra, hogy a szavazóival kommunikáljon, illetve értéket teremtsen a program iránt érdeklődők számára. Ráadásul ezt a marketingkampányom részeként hosszútávon is hasznosítani tudom, itt ugyanis mindenki ilyen elemzéseket olvashat majd a villában tanultakról is!. Ezek a lépések is sikeresek voltak. Azóta már példámat követve sokan indítottak blogot. Kicsit talán már sok is a videó, meg a blog, már követni sem tudom. Elindult a Bölcsészt a Villába Mozgalom is és halad az ügy (bár most látszólag megtorpant -- hiába, egyszerre nem tudok mindent csinálni). Ennek nyomán már Nőket a Villába Mozgalom is született. Mi tagadás, jó érzés.
Meggyőződésem, hogy Zeller Gábor kolléga nem aknázta ki a lehetőséget, amit azzal kapott, hogy ő volt az első. Pedig a link beküldése után a hozzászólók adták alá a lovat, hogy milyen bátor, ügyes, és kezdeményező. Nem ült rá, és nem ütötte a vasat, ameddig kellett volna, hanem hagyta leülni a dolgot. Nem az volt tehát a gond, hogy az érdeklődők nem voltak kíváncsiak a "melós Zellerre". Egyszerűen nem tőkésítette, amit lehetett volna tőkésíteni. Ha én lettem volna az első, nyomtam volna a fejekbe, hogy "én vagyok a vállalkozó, aki első mindenben". Újabb dolgokat kezdeményezhetett volna, és kiépíthetett volna egy arculatot. Az újító arculatát, aki mindig először lép. Óriási baklövés volt a részéről, hogy ezt a szerepet átengedte nekem.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést akkor katt ide, és a "regisztráció" után szavazz rám! Köszönöm. És a Bölcsészt a Villába Mozgalom választ ad arra, hogy miért (Vigyázat! A vicc harap!).
Laci, a Vállalkozó Bölcsész
