A Trójában van egy tanulságos jelenet: Akhilleusz kint áll Trója kapui előtt, és Hektort követeli, mert az megölte Patrokloszt (barátját és szerelmét) egy csatában, amiben Akhilleusz Agamemnon iránt érzett ellenszenve miatt nem volt hajlandó részt venni. Egyedül áll a kapu előtt, ordít és fújtat. Hektor válaszol a kihívásra, és kilép Trója kapuin, hogy szembeszálljon Akhilleusszal. Képességeit tekintve két egyenértékű harcos néz farkasszemet egymással. Hektor a harc kezdete előtt egy kérést intéz Akhilleusz felé: kössenek szerződést, hogy a győztes a vesztesnek csak a fegyvereit viszi el, a testét ott hagyja a hozzátartozóknak. Akhilleusz híres mondata itt hangzik el: "Amint nem lehet az oroszlánok és az emberek közt megegyezés, sem farkasok nem egyezkednek bárányokkal, úgy közöttünk sem lehet egyezség! Szedd össze minden erődet, mert nem menekülsz!" Ez volt az a pont, ahol Hektor veszített, és Akhilleusz nyert. Hektor a vereségre készült (miért lenne fontos különben a megegyezés, amit ő belátása szerint egyébként is betarthat, ha végzett az ellenfelével), Akhilleuszban pedig ez meg sem fordult. Hogy miért? Mert hajtotta a szenvedély. És két egyenlő képességű harcos esetén ez döntő fontosságú. Akhilleusznak nem számított, hogy milyen szokásokon gázol keresztül, nem számítottak a társadalmi normák, csak egy dolog számított: az, hogy elégtételt vegyen.
A szenvedély. Ez a különbség a mítikus mondák, és a modern demokráciák történetei között. Amikor Akhilleusz Hektort meg akarja ölni, azt azért teszi, mert egyszerűen rühelli a képét. Miszlikbe akarja vágni, meg akarja alázni, és fizetni akar azért a fájdalomért, amit neki Hektor okozott, még pedig kamatostul. Ha ma egy hasonló történetet írnának, akkor a modern Akhilleusz azért szállna szembe Hektorral, mert az gonosz. Mert számos jó embert, nála gyengébbeket is brutálisan megölt. Mert megsértette az együttélés szabályait. Az a "civilizált" történetek sajátsága, hogy a főgonosszal szembe száll a jó. Vagyis az igazi szenvedély valójában a civilizált együttéléssel ellentétes fogalom. Azért is olyan ritka érzés, mert nem erre szocializálódtunk (ennek persze megvannak a kézzelfogható előnyei, ez nem is vitás).
A szenvedély olyan mint a szerelem. Ha valaki egyszer megtapasztalja, csak akkor tudja, hogy mit jelent igazán. Egy más tudatállapot, mintha egy szűrőn keresztül néznéd a világot. Minden gondolatod a célod körül forog. A tested minden porcikájában érzed: ezt akarom, és nem érdekel semmi más.
Sokszor látom mások arcán, hogy irígylik ezt a szenvedélyt. Ez mindig emlékeztet arra, hogy hálás legyek az eddigi életemnek, amely ezt nekem lehetővé tette. Hálás a tanáraimnak, a barátaimnak, a szüleimnek, a véletlennek, azoknak akik egyetértenek velem, és még inkább azoknak, akik nem. Ez a bejegyzés azért született, hogy mindnyájan megálljunk egy pillanatra: ki azért, hogy hálát adjon, ki pedig azért, hogy megtalálja azt, ami ezt a szenvedélyt újra előhozza benne.
Ha érdekesnek vagy tanulságosnak találtad a bejegyzést akkor katt ide, és a "regisztráció" után szavazz rám! Köszönöm. És a Bölcsészt a Villába Mozgalom választ ad arra, hogy miért (Vigyázat! A vicc harap!).
Laci, a Vállalkozó Bölcsész
