A Bölcsész Vállalkozik



Ebben a blogban nyomon követheted, hogy milyen is az, amikor egy bölcsész 0 tapasztalattal vállalkozni kezd. A tartalomjegyzékhez és a cikkek rövid ismertetőjéhez kattints a fenti linkre!

Friss topikok

Linkblog

A félelem

2008.06.09. 21:38 :: laciabolcsesz

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Bene Gesserit, félelem elleni litánia

Ha félek kiállni egy 200 tonnás, felszálláshoz gyorsuló Jumbo Jet elé, hogy puszta kézzel megállítsam, akkor az egyszerűen az épelméjűségemről tesz tanúbizonyságot. Ha bízom a félelmemben és nem állok a gyorsuló gép elé, megúszom a koporsó költségeit -- és még az egom sem sérül, sőt, a rólam alkotott társadalmi kép megőrzésével még a méltóságom is megmarad. A félelem tehát evolúciós jelentősségű érzelem, amely biztosítja a biológiai túlélést -- amit egy téves logikai lépés következtében hajlamosak vagyunk az egyre fontosabbá váló társadalmi "túlélésre" (azaz a méltóságunk megőrzésére) is kiterjeszteni. Pedig míg a félelem maga ösztönösen megjelenő érzelem, a félelem tárgya sokszor már a kultúránkhoz kötődő tanult dolog.

Az oktatási rendszerünk egyik átfogó sajátossága, hogy a félelemre nevel. Félelemre a kudarctól és épp ezért félelemre a kezdeményezéstől és a kreativitástól. Tanulásként még mindig túlságosan sokszor pusztán a tényanyag bebiflázását ismeri el. Az új megoldásokat pedig többnyire igen rosszul kezeli. Képzeljük csak el azt a diákot, aki mással íratja meg a leckéjét. Hogy gondolkozik az a diák? Értékesebbnek tartja az idejét, mintsem hogy a lecke megírására pazarolja, ezért valamilyen előnyért cserébe más idejét veszi meg. Ezt úgy hívják: munkaadó. Hát nem ésszerű ez a gondolkodás? Ám ahelyett, hogy ezt a próbálkozását -- a tananyagba mintegy beemelve -- az egész osztállyal alaposan körüljárnánk, egyszerűen morális alapon büntetjük azt. Megvallom, én egészen ötödikes koromig éltem ezzel az eszközzel, ám egy nyelvtan házi feladat "delegálása" során, amelyben többek között a létigét kellett tagadni múlt, jövő és jelenidőben, amikor rápillantottam a frissen elkészült leckémre, tudtam, hogy ennek az időszaknak leáldozott. A könyvemben ugyanis a legnagyobb megrökönyödésemre a következőt láttam: nem volt, nem lesz, nem van. Ha nem lettem volna már túl a megszégyenítő morális leckén, és lett volna kivel megvitatni a dolgot, tudtam volna, hogy egy alkalmazottcsere elégséges lépés lett volna a probléma orvoslására. Hacsak persze nem alakult volna ki valamiféle "leckeírók szakszervezete." :)

De visszatérve: kicsit sarkosan, ha nem hulla merev arccal biflázod be és köpöd vissza az adatokat, "szégyenpadra" kerülsz. A kudarc és a kreativitás túl sokszor asszociálódik a szégyennel és a csökkent értékűség érzetével. Nem csoda hát, ha ezeket minden erőnkkel igyekszünk a későbbi életünkben elkerülni. Nem merjük kimondani, hogy mit akarunk igazán, mert megtanultuk a környezetünk véleményét többre értékelni a sajátunknál. Ráadásul, ha nem sikerül, hallgathatjuk a naugyézést.

A félelemre épp ezért sokszor tekintünk úgy, mint egy negatív érzelemre, amely valójában csak megóv minket a sérüléstől. Pedig a félelemre lehet másképp, pozitívan is tekinteni. Mert a félelem nem más, mint iránytű a szabadság felé. Sok esetben pont arra mutat rá, hogy hová építettünk korlátokat a világunkban. A vele való szembefordulás pedig nem egyszerűen a korlátokat rombolja le, hanem tágítja és át is alakítja az egész világunkat. Ennek a jelentőségét pedig nem szabad lebecsülni. Többen csodálkoztak, hogy hogyhogy félek. Hát így. Féltem mielőtt belevágtam a szavazásba, és félek persze most is. De ez nem az a negatív félelem, amire legtöbben gondolnak. Ez nem paralizál, sokkal inkább vitalizál, mert a másik oldalán látom azt a szabadságot, amire mindig is vágytam. És nem pusztán az anyagi függetlenségről beszélek (bár kétségtelenül az is fontos része a dolognak), hanem az elme szabadságáról. Jóllehet nyilván sokan ácsingóznak a bukásomra is, ki merem mondani, hogy ezt akarom, és el is fogom érni. Ezen a blogon pedig mindenki tanúja lehet annak, hogy hogyan.

Laci, a Vállalkozó Bölcsész

10 komment

Címkék: félelem

A bejegyzés trackback címe:

https://vallalkozobolcsesz.blog.hu/api/trackback/id/tr36511954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szekeres Júlia 2008.06.10. 10:50:10

Laci!

Nézem, miért nincs hozzászólás a két utolsó bejegyzésedhez. Gondolkodom. Hiszen gondolatébresztőek, kifogástalan stílusban íródtak, új és érdekes gondolatok ... na jó, gondoltam, majd én hozzászólok ... és akkor rájöttem,hogy nincs mit. Annyira kerek egész, annyira igaz.

És ebből is tanulhatunk: ha forgalmat akarunk a blogon (márpedig mit is akarhatnánk), nem elég okosnak lenni! Nem tudom pontosan, mi kell (ugyanolyan kezdő vagyok, mint te, sőt, kezdőbb, mert én még nem kezdtem el csinálni). Valami olyan kell, amire felhorkannak az emberek (a célközönség), és tollat (bocs billentyűzetet) ragadnak. Mint bölcsész, biztosan rengeteg olyan könyvélményed van, ami elkísér az életen át, amit újra- és újraolvasol. És ennyi elég, mert a könyvben minden benne van, ami kell, nincs kérdés, nincs hozzászólás. Van olyan könyvélményed, amikor a végén annyira akartál volna az íróval beszélni? Nekem van. Lehet, hogy ezek könyvnek nem jók, de azért gondolkozzunk azon, mitől van! Mert úgy kell blogot írni :-)

András · http://www.jogameditacio.hu 2008.06.11. 13:56:34

Laci!

nagyon tetszik a gondolatmeneted és hogy pont a félelemről irtál.
Magam is nagy rajongója vagyok, az újításoknak, a marketingnek, meg a pozitív gondolkodás, önismeretnek, a "korlátok" keresésének, stb-nek.....

Ez az ÉN-em egyik oldala, aki Tudatosan próbálja ezeket a folyamatokat figyelgetni az élet több területén (beleértve a piacépítést, marketinget stb stb stb)

Viszont mivel MEDITÁCIÓval foglalkozom, látom ennek a "félelem" és hozzá kapcsolódó "korlát"-os témaköröknek egy másik oldalát is.
Azt az oldalát hogy az ELME szintjén még ha megis értjük a bennünk zajló MIÉRT-eket (ehhez óriási őszinteség, és éles szem szükséges...)a félelmeket, a gátakat és minden visszahúzó és előrevivő "dolgainkat" az már egy nagyon nagy dolog (!) és már ezen a szinten is tudunk előrébb lépni saját magunk fejlődésében.

Viszont ennél tovább is tudunk lépni egy sokkal hatékonyabb szintre, egy Finomabb Vibrációkból álló világba, ahol ezeket az erőket (Félelem, Önbecsülés hiánya, örömtelenség stb stb) még jobban megismerhetjük és még hatékonyabban vehetjük fel velük a kesztyűt!

Ez a MEDITÁCIÓ világa. Itt már sokkal többről van szó minthogy átprogramozzuk például magunkat, vagy szinte a megfeszülésig AKARUNK, vagy ilyesmikhez hasonló dolgok....
ennél a pontnál már nincs erőfeszítés, nincs akarat, (se mellékhatások, se gyógyszerészek... :-)hanem sokkal Finomabb Szinten működnek a dolgok.... a korlátok már nemcsak ide-oda tolódnak, hanem szépen lassan tényleg köddé válnak.... elmúlik az azonosulás...
Nem akarom itt túl filozofálni a dolgokat és remélem hogy azért kapizsgálható és érthető is valamennyire mire is akartam kilyukadni.

Remélem hogy a sikeres marketing, önmenedzselés és ezek témakörében is egyre többen fognak a MEDITÁCIÓ felé (is) fordulni, mert igazából egyre jobban rá fognak jönni, hogy nincs az a piaci siker, nincs az a bevétel, nincs az az önműködően teljesítő online birodalom, ami megadná az Igazi Belső Békét, a Tiszta és Független Örömet, a helyes önbecsülést, a megbocsájtás művészetét és az igazi harmóniát!
:-)

Mindezek mellet szurkolok Neked, Nektek, akik bent lesznek a Villában, és kívánom hogy tényleg sikeres online vállalkozóvá váljatok!!!!!
:-)
és várom itt a blogodban az élménybeszámolókat is!!!! :-)

És szurkolok hogy a szemed minnél több pillanatban a GURUn legyen, ugyhogy ne "csak" az erő, hanem a WOLF legyen Veled!!!!!


Üdv
A Kolostor Őre

Meditáljunk Együtt
www.jogameditacio.hu

Spirituális Finomságok
www.meditacionk.blogspot.com

Editor-in-chief · http://nehagydmagadkirabolni.blog.hu/ 2008.06.11. 14:06:33

Szia Bölcsész

nem félek megkérdezni, hogy ki az a Bene Gesserit?

továbbá szívesen felhasználnám ezt az idézetet, ha kölcsönadod.

kirandulo · http://kirandulo.blogspot.com/ 2008.06.11. 16:27:15

Rátapintottál a lényegre e kardinális mentális működést - félelem - illetően, korrekt! Kiegészíteni tudom gondolatokkal illetve tapasztalataimmal.

Tanult magatartásformáktól - oktatás - indítod a gondolatmenetet. Előbb van - de nem feltétlenül előbbre való - azonban a velünk született. Tudniillik, hogy potenciálisan bekövetkező eseményekre "automatikusan" felkészíti magát a szervezet. Az első pillanattól, a születéstől kezdve (!). Persze, hogy tanulással hangoljuk finomra e képességünket (is), és még hatékonyabbak illetve célzottabbak lesznek ezek a felkészülések. Magyarán az egysejtű "megy" a plazmában, és adott kémiai vegyület egy molekulájára (!) egy receptora jelezni fogja számára, hogy vigyázz, most be akarnak kapni!
És szerintem itt sok múlik rajtunk. Milyen adottságokkal születtünk? Hogy alapvetően inkább ráparázunk, amit belénk próbálnak nevelni, amire megpróbál megtanítani környezetünk (tanáraink, szüleink, társaink), vagy az örök kétkedő és a kérdező, a nagy gondolkodó veszett el bennünk és mindig feltesszük a lényeges kérdéseket. Mint az említett tanuló, aki a sematikus feladatot kiadta, hogy az így nyert időt inkább kreatív ténykedésre fordítsa. Azt gondolom, te ez a második vagy. Mert nincs elég rossz kérdés, csak a fel nem tett kérdés az.

Visszatérve: csak azt akartam mondani, hogy a berögzött dolgokon _nehéz_ változtatni. A többség károgó, hitetlenkedő és naugyéző fog maradni. Társadalmi hagyományokra, történelemre visszavezethető okok vannak ugyebár. Mindig rácsodálkozom - akár személyesen jártam tőlünk nyugatabbra, akár a web közvetítésével tapasztaltam -, hogy fejlett (sic!) gazdaságokban, társadalmakban BÁTORÍTJÁK EGYMÁST az emberek, a kudarc és a félelem természetes építőkövei az alkotásoknak és katalizálják a kreativitást. Szóval nem gátak, mint nálunk, "pesszimista társadalmaknál", hanem éppen ellenkezőleg. És a vigasztalás nem 'naugyemegmondtam'-ozás, hanem úgy szól, hogy: éppen attól LESZ majd EREDMÉNY, hogy most nem sikerült, EBBŐL FOGSZ FEJLŐDNI, TANULNI.
Szóval csak kevesen képesek "fejben átállni", és régi beidegződéseket egy szempillantásra megváltoztatni. Adott társadalomban ez generációkon átívelő, időigényes folyamat. De hiszem és egyetértek veled abban, hogy TANULÁSSAL feloldhatók ezek a gátak. És egyre többen leszünk ezen az oldalon.

Végül egy személyes. Ugye idestova 25 éve kezdtem foglalkozni sziklamászással. Azért is szeretem az általa nyújtott kihívást, mert a napi életben, élethelyzetekben is hasznosítani tudom az általa szerzett tudást, tapasztalatokat - a sportról ez általában elmondható.

Hidd el, gyermekként 5 méter magasan már remegett a lábam. Nap mint nap látom a mászással éppenhogy ismerkedők remegő lábait, megremegő hangját, félelmét az első mászásnál vagy ereszkedésnél. Vajon megtart ez a vékony kötél? Nem fogok leesni? Személyes tapasztalatom, hogy a belső félelem-evolúció rögös talaj (sic! de szép mondat :) . Évek és gyakorlás. Rengeteg gyakorlás. Aztán rögződnek a szabályok. Nade például a mászás is ilyen: soha nem csinálhatod teljesen mechanikusan. Mert az veszélyes. Mindig használnod kell a kreatív, humán ellenőrzés módszerét. Csak így vehetsz észre egyes veszélyforrásokat. Hozzak gyakorlati példát? Nem nézheted mindig csak az ereszkedő eszközt, hogy jól van-e benne a kötél, hanem _időnként_ másképp vagy mást is megnézel. Nem szakadozott a kötél? Nem rúgok követ az alattam lévőkre? És sokminden.

Az évek alatt hogyan alakult át bennem ez a nagyon is természetes félelem? Ma, ha messzire elhagyom az utolsó köztest (biztosítási pont) (tehát nagy esés veszélye áll fenn), akkor is szilárdan vagyok képes őrizni a pozícióm, és eljutok a következő biztos pontig. Ez mind fejben dől el. Félelemérzetünk fejlettségi szintjéről beszélünk. Elönt, megbénít bennünket a félelem? Vagy aktivizál, kreatívvá tesz, felpörget bennünket a megoldáshoz, teljesítményhez vezető úton és képessé tesz határaink átlépésére? A másodikhoz áldozatokat kell hozni: KUDARCOK, TANULÁS. Újabb kudarcok, értékelés, pozitív visszacsatolás, tanulás. Az eredmény nem fog elmaradni.

Gyerünk tovább! You rocks.

"Nothing venture, nothing win." - Sir Edmund Hillary (a Mount Everest [8850m] első megmászója, 1953)

"A kudarc gazdasági szempontból szinte csak hátrányt jelent, de az ember szempontjából csak előnyt: emberibbé tesz. Szemben a sikerrel, amely könnyen elembertelenít." - Reinhold Messner (hegymászó, a Mount Everest első oxigénpalack nélküli megmászója, 1979)

laciabolcsesz 2008.06.11. 16:54:13

@Júlia
Még egyetlen mű sem indított arra, hogy az íróval akarjak találkozni, de azt hiszem mégis tudom miről beszélsz, mert olyan mű, amiről nagyon szívesen beszélgetek azért van egy pár. Megszívlelem a tanácsod, és meglátom, mit tehetek a látogatottság fellendítése érdekében. :)

@András
Lesz élménybeszámoló is dögivel. Csak előbb jöjjenek azok az élmények. :)

@Editor-in-chief
A Bene Gesserit egy csupa nőkből álló kulcsjelentősségű politikai társaság Frank Herbert Dűnéjének világából. A rigorózus szellemi tréningjüknek köszönhetően számos különleges képességgel bírnak (pl. a testi folyamatok nagyfokú kontrollja révén elért immunitás a mérgekre vagy a tudatos fogamzásgátlás), és kiterjedt szociális hálóval rendelkeznek. Elvük a hatalom indirekt módon -- a történelem kulcsszereplőinek befolyásolásával -- történő gyakorlása. Fő céljuk pedig a Kwisatz Haderach-nak (vagyis az út lerövidítésének) nevezett férfi, aki a nőkhöz hasonlóan kibírja azt Bene Gesserit próbát. Mindezek miatt a Dűne világának számos szereplője boszorkányokként tekintenek rájuk. A Dűne könyveket amúgy mindenkinek ajánlom szeretettel, mert zseniálisak. És legalább olyan szintű mítosz-teremtő történetről van szó, mint a Star Wars, a Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter.

Olívia 2008.06.12. 10:34:31

Szia Bölcsész Laci!

Én még nem szóltam hozzá semmihez, mert mindenki elmondott már mindent előttem. Most viszont muszály kiadnom magamból azt, hogy ezt nem néztem ki belőled! Természetesen ezt jó értelemben írom. Bár nem voltak a videóid unszimpatikusak, de azok alapján egy teljesen más személyiséget képzeltem el, bár a villába jutás utáni riport-kor kezdtem kicsit jobban kíváncsi lenni és akkor keztem el olvasgatni a blog-odat is.
Hajrá, így tovább!

endre · http://milliomos.eaposztrof.com 2008.06.23. 15:34:56

alapveto problemakba utkozik az iromany, amely tevesen fejti ki a temat, es teves hozzaszolasokat eredmenyez: fogalmak helyes ertelmezese.
ajanlo a felelem, szorongas, onvedelmi reakcio, ideges szavak reszletes elemzeset. lexikalis es pszichologiai szempontbol egyarant.

magyarul beszelunk, de nem ertjuk egymast. ennek lehetseges okai:
- a magyar egy nagyon fejletlen, primitiv nyelv
- a magyarul beszelok fejletlenek, primitivek
lehet vitazni, hogy melyik az igazabb. erre adott a lehetoseg a blog.eaposztrof.com oldalon.

egeszsegetekre.

laciabolcsesz 2008.06.23. 16:49:09

@endre

Magyarul beszélünk, de mégis mindnyájunknak más szótára van az "igazság" és a "valóság" dekódolására és megkonstruálására. A más szótár pedig azt eredményezheti, hogy -- bár ugyanazokat a szavakat használjuk -- mégsem pontosan ugyanazt értjük alatta. Az "igazság", és a "tévedés" diszkurzív termékek. Hogy mi számít annak, azt gondolkodásunk (amely tulajdonképpen egy [valójában több, de ez bonyolítja a képletet] általunk elfogadott gondolkodásmód intézményesült formájának a kivetülése) fogja meghatározni. Éppen ezért létezik olyan sokféle elmélet a félelemről, a szorongásról, az ego védelméről stb.

A nyelv szerintem elválaszthatatlan a valóságtól, amit nekünk közvetít, és amit csak rajta keresztül tudunk felfogni. A két lehetséges válasz, amit megadtál (már ha teoretikusan ugye elfogadjuk, hogy ez esetben csak ez a két válasz lehetséges) éppen ezért szerintem nem különválasztható. A nyelv meghatározza a gondolkodást, ami viszont alakítja a nyelvet. Természetesen sokkal organikusabban, mint ahogy ez most elsőre hangzik.

endre · http://blog.eaposztrof.com 2008.06.23. 18:46:46

igen.
sokfele elmelet letezik a fogalmak korul, de a jelentestartalmat a fonevkent hasznalt forma fo tulajdonsagai alapjan leszogezhetjuk. csak ez alapjan erdemes hasznalni a koznyelvben a szavakat, mivel tomegekhez szolunk, es mint irtad, mindenkinek mas a szotara. ez kifejezetten igaz a magyar nyelvben, amely fejlettsege nem aranyos a bonyolultsagaval/szokincsevel.

a nyelv keves a valosag megfogalmazasahoz. nelkuoozhetetlen a nonverbalis kommunikacios eszkozok felhasznalasa a kifejezeshez. es mivel ez a lehetoseg nem adatik meg az irasos formanal, szukseg van a korulirasra. amit bolcseszkent nagyon ugyesen hasznalsz is, csak jelen esetben az "allitmanyok" nem kozerthetoek.

a ket lehetseges valasz, pontosabban ket valasztasi lehetoseg. amelyek - mint irtad - sokkal organikusabbak, de azt irasban kifejteni, egyresz lustasagom, masreszt a nonverbalis kommunikacios formak hianya gatolja.

viszont egy egeszseges vitaindito temanak tokeletes, es mas celom nincs is vele. egyelore.. ;)

most pedig gyurj a villara! soxerencset!