Érdekes adat, hogy a gazdag emberek jó része életében átlagosan 2-3 alkalommal teljesen padóra küldi magát anyagilag. Az egyszerűség kedvéért tegyük most fel, hogy gazdagnak az számít, aki 1 000 000 dolláros vagyont halmoz fel. Egy átlag amerikai ezért a pénzért nagyjából 30, egy átlag magyar pedig körülbelül 80 évig dolgozik. És mégis vannak emberek, akik ezt az összeget életük folyamán többször, akár nulláról indulva is meg tudják szerezni. Nyilvánvaló tehát, hogy a -- teljesen hibás -- közvélekedéssel ellentétben a gazdagság nem a rendelkezésre álló vagyon kérdése. Mi sem példázza ezt jobban, minthogy a lottónyertesek több mint 80%-a öt éven belül a teljes vagyonát elveszíti, és rosszabb anyagi helyzetbe kerül, mint amilyenben volt a nyeremény megszerzése előtt.

Kell lennie tehát egy pillanatnak, amikor az ember ráeszmél, hogy igazán gazdag. És ez a pillanat nem az lesz, amikor megszerzi a vagyont, hanem amikor -- ha csak gondolatban is, de -- megszabadul tőle. Vagyis nem amikor meglátja a már eléggé meghízott bankszámláját, hanem amikor rájön: nem számít, hogy mi van a bankszámláján. Amikor egy esetleges anyagi csőd pusztán átmeneti kellemetlenséggé válik. A vagyon tehát az a "zavaró tényező", ami megakadályozza, hogy a gazdagság megszerzésére koncentráljunk. A gazdagság pedig tulajdonképpen nem más, mint képességek halmaza és az ezek hátteréül szolgáló gondolkodásmód.

De mi köze ennek a vállalkozáshoz, és a vállalkozóvá váláshoz? Hát pusztán annyi, hogy az is hasonlóan működik. Attól ugyanis, hogy van egy vállalkozásunk, még nem biztos, hogy vállalkozók vagyunk. Tegnapelőtt éppen azon gondolkoztam, hogyan is tudnék több szavazatot szerezni, mint azok, akiknek már létező levelezőlistájuk van (pl. Balogh Attila vagy Csatlós Csaba kollégánk), mert ugye gyarló ember lévén, én is csak a bejutásra, azaz az első helyre hajtok! :). Ugye arról már szó volt, hogy Csaba levelező listájával nemigen kelhetünk versenyre, ám a dologra rákérdeztem, és válaszul ő egy számot is megadott: az egyik listája 3627 fős. A többin -- mondja -- többen is vannak. Amikor ezt olvastam, tulajdonképpen számomra is meglepő dolog történt: hirtelen izgatott lettem, és pörögni kezdett az agyam, hogy mit tudnék még csinálni a szavazatok érdekében. Mit tudnék nyújtani, hogy még többen rám szavazzanak? Mit nem aknáztam még ki (nyilván sok mindent, de ami a jelenlegi gondolkodásommal eszembe juthat egyáltalán)? Aztán hirtelen volt egy felismerésem, és elöntött a boldogság. Katartikus élmény volt.

Talán most nem világos mindenki számára, hogy miért lettem boldog a látszólagos biztos bukás tudatában. Pedig a válasz egyszerű: mert a komoly hátrány ellenére nemcsak, hogy azt érzem: lehetséges fordítani, hanem -- és ez a lényeg -- egy esetleges kudarc pusztán átmeneti kellemetlenséggé vált a szememben. Én ezzel a programmal tehát már nem veszíthetek. Szóval a meccs még nincs lejátszva. Távolról sem. Miért ne győzhetné le Dávid újra Góliátot? Úgyhogy vigyázat, mert készítem a parittyámat... ;)

Ha érdekesnek vagy tanulságosnak találtad a bejegyzést akkor katt ide, és a "regisztráció" után szavazz rám! Köszönöm. És a Bölcsészt a Villába Mozgalom választ ad arra, hogy miért (Vigyázat! A vicc harap!).